A felnevelés alatt a „kézzel nevelést” értem, amikor a pici fiókát a papagájszülők helyett egy ember etet és nevel fel. A szelídítés pedig – az én értelmezésem szerint – azt jelenti, hogy egy kitollasodott, nagyobbacska „vad” madarat kezessé teszünk.

A nevelés kezdődhet a legelején, a tojás keltetésével is, de indulhat a tollasodó, odúlakó fióka etetésével is. A tojás elvétele a szülőktől jobban elfogadható erkölcsileg, mint a bébi papagáj kiemelése az odúból. Szerencsére a papagájok nem tudnak pontosan számolni, ezért nem tartják problémának, ha kevesebb tojást vagy kevesebb fiókát találnak az odújukban a gazdi távozása után. A összes tojás elvétele után a szülők a lehető legrövidebb időn belül igyekeznek újabbakat rakni, és ezt addig ismételnék, amíg ki nem merülnének tőle teljesen. (Lelketlen tenyésztők ki is használják a papagájok ezen tulajdonságát, és néhány év alatt tönkre is teszik vele a tojókat.) Ha az odúkat eltávolítjuk és az étrendet egy időre szegényesebbé tesszük (eltoljuk a magvak és a zöldségek irányába), akkor folyamatos tojásrakási kényszer abbamarad.